Polifonikus hangolók

      Aki azt gondolta, hogy pár éve már lezárult az elektronikus hangszerhangolók fejlődése, mert minden lehetséges verziót kitaláltak már, az tévedett. Nem rég ugyanis a TC Electronic kirukkolt az első polifonikus gitárhangolóval, a PolyTune-nal. Aztán látva a TC sikerét, több más cég is elkezdett hasonló műszereket fejleszteni.
       Miért is praktikus ez az új rendszer a gitárosoknak? Hiszen a korszerű hangolók eleve felismerik az épp megpendített húr magasságát, egyszerre pedig úgyis csak egyetlen húrkulcs tekergetésével bíbelődik az ember. Fellépéskor azonban nagy jelentősége van a gyors hangolásnak. Ha a polifonikus hangolón végigpengetjük a húrokat, egyetlen pillantással felmérhetjük a hangolási állapotukat. Amennyiben rendben vannak, akkor jöhet a következő nóta. Ha látjuk, hogy két vagy három húr elment, akkor pedig célzottan egyből azokat állunk neki behangolni.
        A ma már hagyományosnak tekinthető monofonikus hangolóktól megszoktuk már, hogy rendkívül pontosan és gyorsan jelzik a hangolás állapotát. Egy húr hangmagasságának felismerésére tehát már megvannak azok az elektronikai eszközök és azok a direkt e célra kifejlesztett algoritmusok, melyek segítségével a felismerés gyors és biztos. A polifonikus hangolók esetében azonban a négy, ötvagy hat húr frekvenciájának egy időben történő meghatározása eléggé

komplikált feladat, így első körben csak azok a gyártók tudnak igazán jól használható eszközöket piacra dobni, akik a hangszerhangolókban alkalmazott nem túl egyszerű matematikai algoritmusokkal igazán zsonglőr szinten tudnak bánni.  Legutóbb a KORG jelentette be a Pitcchblack Poly tunerét, mely kicsit más megjelenítési módszert alkalmaz, mint a TC, de szintén rendkívül okos, gyors és univerzális.  A TC PolyTune megjelenésekor a Bitezenedében is foglalkoztunk a témával.