3. MIT MIVEL ?
A régi szép időkben teljesen nyilvánvaló volt, hogy a hegedűs nem feltétlenül PC specialista, és ha esetleg autóját szerelte, azt is inkább csak hobbiból (vagy szükségből) tette. Mára a "zene" és a "zenélés" szavak értelme annyira kibővült, hogy számtalan olyan fogalom is ezen címszavak alá sorolódott, melyekről néhány évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy közük van a zenéhez.
Na jó, ez így durva, de azt tényleg elmondhatjuk, hogy ha ezelőtt 30 évvel valaki a tíz éves Pistikének azt mondja, hogy 30 év múlva az ő hasonló korú fiacskája leckeírás helyett zenét szerkeszt a számítógépén, nos, Pistike kiakadt volna. Most, mint apa akad ki, és hőbörög a fiával. Nem ért sem a zenéhez, sem a számítógéphez, ahhoz meg pláne nem lő, hogy hogyan lehet a PC-n zenét szerkeszteni. Ráadásul hiába akarta rávenni a fiát a külön zenetanulásra, két óra után elküldte a hegedűtanár, mint totál botfülűt.
A szülők, nagyszülők, tanárok részéről tehát van egy nagyfokú értetlenség, gyakran idegenkedés, sőt, ellenállás az új zeneszerkesztő "technológiákkal" szemben. A gyerekek, fiatalok közül pedig nagyon sokan a PC-n ismerkednek meg a zenei alapfogalmakkal, és kezdenek zenélni. A dolog pedagógiai részébe itt nem akarunk belebonyolódni, mert ez egy nagyon forrongó, kialakulófélben levő terület. Csak arra akarunk rávilágítani, hogy a számítógépes zeneszerkesztéssel kapcsolatban nincsenek többszázéves hagyományok, nincs jól bevált gyakorlat, és csak elenyészően ritkán tud segíteni a szülő, a tanár, vagy akár a számítógépes szakember is. A hangszerészek, akik szakemberek mondjuk a fúvós, vagy vonós hangszerek területén, értetlenül állnak olyan kérdésekkel szemben, amelyekkel a PC-ző gyerekek nap mint nap találkoznak. Nem is biztos, hogy sok, a gyereke által zeneinek tartott fogalmat megfelelően értelmezni tudnak.
Mindezt a bevezetést csak arra szántuk, hogy bebizonyítsuk, nincs abban semmi csodálatos, ha a számítógépes zeneszerkesztéssel kapcsolatban nagy a tanácstalanság, a tájékozatlanság, és nagyon sok a tévhit. Ez már rögtön az eszköz megválasztásban is megnyilvánul. A hegedűsnek roppant egyszerű dolga van: ha hegedülni akar, akkor vesz (kölcsönöz, lop) egy hegedűt, meg egy vonót, elmegy egy tanárhoz. A többi már "csak" szorgalom meg tehetség kérdése. De hova menjen az a gyerkőc, akinek eszébe jut, hogy olyant akar csinálni, mint a Scooter, vagy az Eiffel 65? Vagy vesz egy PC-t (a szomszéd gyeek már nagyon sokat tud erről), vagy vesz egy csillogó-villogó kis szintetizátor szerűséget. Aztán lehet, hogy mindkettőt megveszi.
Látjuk, hogy amikor egy srác először akar ilyesmivel foglalkozni, mennyire nagy még a tanácstalanság. Maradjunk csak a PC-s világnál. Sokan kezdik a trackerekkel. Ehhez kell ugyan a legkisebb felkészültség, ugyanakkor elég hamar megtapasztalják a rendszer korlátait is. A komolyabbak eleve valami midis cuccal indítanak, de hamarosan rájönnek a virtuális hangszerek és samplerek által kínált lehetőségekre is. Aztán jön a hangfelvétel és szerkesztés, majd pedig a kombinált soksávos rendszerek. A kezdőknek való programok mindig Windows multimédia szoftverek, vagyis szokásos gépeken, szokásos körítéssel futnak. A profi (vagy afelé tendáló) programok pedig speciális beállításokat, kártyákat és munkamódszereket kívánnak.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy minden feladathoz válasszuk meg a megfelelő eszközt, tulajdonképpen nagyon nagy fába vágjuk a fejszét. A legritkább esetben tudja a felhasználó, hogy mit is akar pontosan csinálni a PC-n. Egyet tud: zenélni akar. A másik, amit nagyjából tud, hogy milyen anyagi korlátok között kell zenei ötleteit megszülnie. Milyen egyszerű is lenne, ha rögtön úgy nyitnának be a srácok, hogy "kell nekünk egy alkalmas PC, amin szépen elmegy a CakeWalk 6.0, meg esetleg egy Sound Forge!". Általában a gyerekek nem tudják, hogy milyen programmal is álljanak neki dolgozni. Később sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a már tapasztaltabb emberkék szeretnék kipróbálni az összes legális és illegális progit gépükön, hátha megtalálják azt a szoftvert, amelyikkel igazán szeretnének dolgozni. Gyorsan fejreáll a Windows, összes körítéséval együtt.
Első lépésként tehát az a legfontosabb, hogy legalább nagy vonalakban kitaláljuk, mit is akarunk csinálni a leendő "music PC"-n! Néhány lehetséges válasz:
A fentebb felsorolt néhány alkalmazás sok esetben szélsőségesen eltérő követelményeket támaszt a PC-vel szemben. Ezért kell rögtön az elején meghatároznunk a fő csapásirányt. Ha minden célra univerzálisan alkalmazható PC-t akarunk, akkor vagy nagyon ingatag, vagy nagyon drága gépünk lesz. (Vagy ingatag is lesz, meg drága is.)
Az ideális eset az, amikor a felhasználó konkrétan megmondja, hogy ő ilyen és ilyen feladatokra ilyen és ilyen szoftvert szeretne használni. Lelki szemeink előtt akkor már összeáll egy elméletileg alkalmas konfiguráció, amiből némi alkudozás után kialakulhat egy valóságban is realizálható gép. A "majd ki fog alakulni!" típusú megrendeléseknél két dolog lehet. Az ember vagy túlbiztosítja a dolgot, és akkor az ügyfél sziszeg, mondván, hogy biztos jól levették. A másik eset, hogy már a második napon rájön, hogy kicsi a processzor, kevés a memória, nem ez a hangkártya kellett volna, meg ilyesmik. Sok esetben egy év is beletelik, amíg a gép olyanná rázódik össze, amilyenné rögtön az elején kellett volna lennie. Ez sem a tulajnak, sem nekünk nem jó, mert mindkét részről plusz időt, energiát és pénzt emészt fel a többszöri átkonfigurálás. Pláne, ha pl. kiderül, hogy az új digi kártyát zavarja a tápegység, vagy nem fér bele a régi házba, emiatt teljes átépítés kell, alaplapcserével, meg hasonló szövődményekkel.
Amikor ezeket a várható fejleményeket elmeséljük új ügyfeleinknek, a legtöbbször azt hiszik, be akarjuk őket húzni a csőbe, mert a minden sarkon megtalálható számítástechnikai cégeknél levő "jó ismerősök" fölöslegesnek minősítik az aggodalmakat. Bizony, kell egy pár szót ejteni azokról a derék számítőgépes szakemberekről, akik elméletben tökéletesen tudják, hogy mi micsoda a PC-ben, sőt, esetleg nagyságrendekkel több gépet konfigurálnak éves szinten, mint mondjuk mi, de az audio és midi alkalmazásokról nagyon kevés információjuk van. Gyakran esnek abba a hibába, hogy a profi, vagy félprofi alkalmazásokra szánt gépeket ugyanúgy próbálják felépíteni, mint egy multimédia PC-t. Ez nem csak nálunk van így. Jó példa erre a KEYBOARDS folyóiratban már évek óta futó Dr. PC sorozat, ahol a németországi tapasztalatokat vesézik ki folyamatosan. Mint kiderül, gyakran még a zenei elektronikában elismert cégek is komoly hibákat követnek el a zenei számítógépek konfigurálása során. Egy másik példa: sok PC-s szakember tartja alapvető műnek Nickels "PC-tuning" című könyvét. A kétkötetes mű tényleg nagyon sok fontos információt tartalmaz, és rendkívüli módon segít a Windows néha nem túl következetes viselkedésének megértésében, illetve egy jól működő PC konfigurálásában. Sajnálatos módon azonban a mi területünkkel (midi, audio) nagyon lekezelően foglalkozik. A leírt módszerek és tapasztalatok egyáltalán nem nevezhetők általánosnak, sőt, sok esetben félrevezetőek. A komolyabb problémákba (szinkron, többsávos rendszerek, sampling) bele sem merészkedik. Ez egy kicsit jelképezi a számítástechnikai szakma viszonyulását is a kérdésekhez. Tudják, hogy ez egy nagyon ingoványos terület, amivel olyan sokat kell foglalkozni, hogy az már üzletileg nem érheti meg. Tulajdonképpen ebből fakad az a nézet is, hogy PC-n nem is szabad komolyabb audio, illetve midi alkalmazásokat futtatni. Sok esetben maguk a szakemberek terjesztik ezeket, elhárítva a kérdéssel összefüggő bonyodalmakat. A magyar számítástechnikai sajtó is sokszor dob be meg nem alapozott információkat a köztudatba, és ezek hatása tartósan szokott érvényesülni.
Vagyis adottak a szoftverek dobozainak hangzatos szlogenjei (komplett stúdió a szobádban!, komponálj otthon!, készítsd el saját zenédet!), és a szintén a dobozok oldalán található hardver követelmények, mi szerint csodás programunk ragyogóan el fog futni egy 266-os Celeronnal és 64 M RAM-mal. A vásárló ennyit lát.
Aztán kezdődnek a nyűgök. A szoftver, vagy a hangkártya dokumentációja olvasásakor már elfelhősödik általában a felhasználó tekintete, különösen, mikor a "Troubleshoting" részhez ér. (Oda fog érni, garantáltan:-)
Ott ugyanis kiderül, hogy a szoftvere azért nem fut jól az adott gépen, mert blablabla, amikor ezt megoldja, akkor a hangkártyáról derül ki, hogy az alkalmazott videokártyával nem fér össze, aztán az új videokártya nem kompatibilis a felvevő szoftverrel, stb. És akkor még szót sem ejtettünk a PC-n futó egyéb alkalmazásokról és telepített hardverekről, melyekre elvileg szükségünk lenne.
A másik nagy gond forrása manapság az, hogy a legtöbben kalandként vágnak bele a hangokkal, zenével való játékba. Nevezzük nevén a gyereket: összeszednek annyi warez progit, amennyit csak bírnak. Megindul a görcsölés a szoftverekkel. A mi ismerősi körünkben nagyon kevesen vették a fáradságot arra, hogy az így összeszedett programokat alaposan kiismerjék. A legtöbben csak belekóstoltak, és mivel túl bonyolultnak tűntek, kipróbáltak egy másikat. Aztán megint egy másikat, és a végére a gép összeomlott a félig-meddig fel- és leinstallált, gyakran egymás futását akadályozó programoktól. Sok srácnak ettől aztán hamarosan elment a kedve az egésztől, és kígyót-békát kiabál a PC-kre, a zenei programokra, anélkül, hogy valójában elmélyedt volna legalább egy program használatában. Ráadásul sokszor látja, hogy a nálánál jóval tapasztaltabb ismerőse is kínlódik néha, pedig neki spéci gépe és originál, drágán megvásárolt programja van.
A probléma valószínűleg több forrásban gyökerezik.
Itt és most nem akarunk foglalkozni a zenei, illetve hangtani ismeretek hiányával, de nem lehet ezt sem szó nélkül hagyni. Jónéhányan gondolják azt, hogy a számítógépes zeneszerkesztés az valami olyasmi, amivel a "modern" zenék mindenféle alapismeret nélkül előállíthatók. Ez természetesen blődség. Nagyon fontos lenne viszont, hogy azok a fiatalok, akiknek a zenei érdeklődését pont a PC-n való ténykedés keltette fel, megfelő, szakmailag helytálló és érthető információkhoz juthassanak. Nincs például forgalomban egy egyszerű, közérthető összhangzattan könyv, vagy olyan mű, amiben korrekt módon leírnák az akusztikai és elektroakusztikai alapfogalmkat. Természetesen magyar nyelvű anyagokra gondolunk. Vannak persze magyar nyelvű források, de ezeket kifejezetten olyan kurzusokon résztvevő diákok értik meg, akik szaktanár vezetésével tanulnak. A Magyar Zeneiskolák Szövetsége nagyon komoly lépéseket tett azirányba, hogy ez a helyzet javuljon. Addig is, marad a könyvtárjáró, internetböngésző önképzés.
Ha valaki nincs tisztában a zenei hangokkal, a ritmikai alapfogalmakkal, akkor nagyon kevés eséllyel fog örömet lelni a PC-s zenélésben, illetve még szövevényesebbnek fog tűnni a hardver és szoftver eszközök körítésében az egész ügy.
Vissza a Zenei PC konfigurációk oldalára