5. Audio PC - konfigurációs tanácsok

A korábbi eszmefuttatások alapján logikus lehet, hogy az audio PC megtervezése során a legfontosabb szempont az kell, hogy legyen, hogy minél nagyobb terhelést bírjon el majd a gép az időzítési mechanizmus szétesése nélkül. A számítógép ügyekben járatosak persze mondhatnák rá, hogy ez púder, kb. olyasmi, mint a politikusok semmitmondó, de hangzatos dumái.

Miről is van tehát szó?

Sokan úgy közelítik meg ennek a kérdésnek a megoldását, hogy készítenek egy, a lehetőségek szerint maximális sebességű gépet, és feltételezik, hogy ezzel az audio alkalmazások számára ideális környezetet teremtettek. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert törekednünk kell jó gyors gép kialakítására, meg nem is, mert az audio alkalmazások sok esetben nem azt a fajta sebességet kérik, amelyet mindenféle tesztek, "benchmarkok" alapján a gyártók, vagy a szaklapok közölnek.

(A következő információk egy része már nevezhető naprakésznek, de fenn hagytuk őket, hiszen bárki belebotolhat a konfigurációkba! A rovatot kiegészítjük a mai aktuális infókjkal is!)

Vegyünk egy egyszerű, de alapvető fontosságú példát. Tegyük fel, hogy gépünkbe IDE HD-t szánunk. Közismert, hogy a különféle alaplapi csipek és a HD csipjei elég sokrétű kommunikációs megoldásokra képesek. Korábban már vázoltuk, hogy a sokcsatornás recorder programok esetében bármikor számíthatunk X csatorna lejászására, miközben Y csatornára felvételt készítünk, és mindemellett Z csatornányi midiről kőkemény időzítéssel kívánjuk leszedni az eseményeket. Tapasztalataink szerint némelyik alaplapi csipkészlet sehogyan sem akart olyan módon működni, ahogyan ilyen helyzetben elvárnánk tőle. Ezekkel az alaplapokkal bármilyen winchesterrel az volt a jelenség, hogy kicsit komolyabb audio terhelésnél elkezdett akadozni a lejátszás, a program esetleg ki is akadt, és a midi időzítés is igen ingatag volt. Ilyent tapasztaltunk pl. több régebbi Pentium alaplapnál is, melyek VIA, ill ALi csipekkel voltak szerelve. Problémamentesek voltak viszont az Intel TX csipes alaplapok. (Voltak valami TX2 alaplapok is, nem Intel csipekkel, azokkal nem tudtunk dűlőre jutni). A PII/Celeron gépeknél egyértelműen a legjobb eredményeket az Intel BX alaplapokkal tudtuk kihozni. Legstabilabbnak az ASUS alaplapok voltak, de úgy is fogalmazhatunk, hogy azok BIOS-a és PnP rendszere mutatkozott a legkorrektebbnek. De számos más szempontból (kezelhetőség, megbízhatóság, szervizelhetőség, bus master kezelés) is kellemesek voltak. Eddig azonban csak 66 és 100 MHz FSB-vel variáltunk. Az új "CU" alaplapokról a külföldi sajtó és a netes források elég változó véleményeket mondanak, majd kiderül a gyakorlatban, mennyire tudjuk beidomítani céljainknak. Szerényebb audio alkalmazásokra jól beváltak az Acorp BX alaplapok is, bár többfélét is gyártottak, és korántsem egyformán jól muzsikáltak ezek az alaplapok. Korábbi kedvencünk a BX67 volt, de ezt már nem gyártják. Némelyik EX, ill LX alaplapra is tudtunk használható gépet eszkábálni, de ezek tuningolása idegölő bír lenni, úgyhogy csak nagyon egyszerű felépítésű géphez javasoljuk őket, ha még valakinek ilyen a kezébe kerül. Az Abit BE-6 alaplap látszólag megfelel a céloknak, a gyakorlatban azonban súlyos csapdákat rejt a gyanútlan audio installátornak, jó kikerülni. A BX-6 133 Raid esetében ezeket a tankcsapdákat ugyan a gyár nem távolította el, de legalább kikerülhetővé tette őket, ilyen alaplapra tehát készíthetünk jó gépet, de a beállításokra vigyázni kell. A BE-6 helyett olcsóbb kategóriákban a BF-6 jól bevált, esetleg PIII procinál lehetnek vele bosszantó ügyek, de a BIOS upgradek általában előbb-utóbb azért kijönnek, és megfoltozzák a hibákat. Tehát a fenti alaplapokat alapvetően olyan szempontból vizsgáltuk, hogy majd a Windows BusMaster IDE kezelő mechanizmusával szeretnek-e olyan módon együttműködni, mint ahogyan a HD recorder progik azt megkívánják. A játékban tehát szerepel a HD fordulatszáma, elérési-idő adatai, belső cache memóriája, elméleti legnagyobb adatátviteli sebessége a kontroller felé, a kontroller viselkedése a különféle file méretek és működési módok esetén, meg a Windows driverével való kompatibilis együttműködés. (Meg ezeken kívül még egy csomó tényező.)

Míg a lapokban közölt tesztek általában a legnagyobb átviteli sebsségeket firtatják, addig esetünkben az a sebesség lesz az érdekes, amelyet a HD és a kontroller igen szerencsétlen esetben ("worst case") is tartósan és egyenletesen tud produkálni. Ezért nem törtek ki az audio PC-kel foglalkozó cégek örömújjongásban, mikor megjelentek az UDMA 66-os vinyók. Ez az elméleti sebsségduplázódás sokáig csak minimális előnyt, vagy semmiféle előnyt nem jelent audio alkalmazásunk számára. Az már általában érezhető sebességjavulást okoz, ha az 5400-as helyett 7200, vagy 9000 fordulatú HD-t alkalmazunk. Ellentmondásos tapasztalataink vannak a HD cache memóriáját illetően is. Néhány gyártmánynál a gyár szerint azonosan specifikált, de dupla cache-sel ellátott HD-kkel rosszabb eredményeket mértünk, mint az alaptípusnál. Néha a gyártó "multimedia ready" felirata is kamunak bizonyult, bár némely esetben valós technológiai fejlesztést takart. Bizonyos drájvok menetközben hosszabb idejű használat közben néha autokalibrációba fognak, ezek sem alkalmasak céljainkra.

Visszatérve az UDMA 66 rendszerre, ezt csak azokon az alaplapokon tudjuk kihasználni, melyeken van hozzávaló UDMA66, ill UDMA100 kontroller. Persze, ezeket kártya formájában is be lehet rakni, csak ez a megoldás drágább, és egy busmaster PCI slotunknak annyi. Számos mai 133 FSB-s alaplapon pedig az a gond, hogy olyan VIA csipszet van, amelyik kedvenc hangkártyánkkal nem akar kommunikálni. A helyzet tehát elég összetett.

A memóriát illetően ma elég könnyű tanácsot adni: alkalmazzuk a lehető legnagyobb RAM-ot, amit be tudunk tenni a gépbe. Viszonylag olcsók pillanatnyilag az SDRAM-ok, érdemes tehát minőségi RAM-okból építkezni. Ne variáljunk, ha az alaplap PC100, vagy PC133 RAM-ot kér, akkor használjuk azt! Az alkalmazott memóriát jó alaposan teszteljük meg valamelyik szadizós teszt programmal! Ha a legcsekélyebb hibát is kihozza a teszt, akkor kísérletezzünk tovább más RAM-okkal!

Örökzöld kérdés az overclock. Nos, mi magunk is szeretünk tuningolni, ha lehet. Tapasztalataink alapján azonban mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy audio gépében a processzor és az FSB freki legyen a papírforma szerinti! Vagy legalábbis csak akkor használjon "éles" munkára overclockolt gépet, ha már korábban ugyanazzal a rendszerrel, ugyanolyan igénybevétel mellett nagyon alaposan megtesztelte! Ne felejtsük el, hogy a felpörgetett gép memóriájának és a procinak a teljesítményfelvétele drasztikusan meg fog nőni, ami nagyobb hődisszipációban nyilvánul meg, ennek hatására pedig az éppen határértéken levő időzítési ciklusok eltolódhatnak, ami tragikus következményekkel járhat. (Itt most nem a midi, vagy audio időzítésről van szó, hanem a PC csipjeinek alapórajelének, illetve az adat/cím biteknek éleinek parányi meredekség változásáról, ami könnyen okozhat rendszer összeomlást).

Az overclockot általában pont azért akarják az emberek hajszolni, hogy pénzt takarítsanak meg. Ha el lehet érni egy nagyobb teljesítményű gép sebességét olcsóbb alkatrészekkel is, akkor tök jó. De gondoljuk meg, mit is segít a nagyobb processzorsebesség? Vegyük pl. a Cubase VST-t! Az ebben található "Performance indicator" tájékoztat bennünket arról, hogy a rendszer az adott munka során menyire veszi igénybe processzorunkat, vagy HD-nket. Ha ugyanazt a nótát egy nagyobb sebességű processzorral futtatjuk, látni fogjuk, hogy az indikátor kevésbé megy ki, vagyis több lesz a tartalékunk. A helyzet azonban nem arányos, vagyis kétszer gyorsabb proci nem ad kétszeres processzálási teljesítményt. Másrészt, tapasztalt VST-zők a megmondhatói, hogy egy adott melót lehet úgy variálni, hogy a processzor terhelést 25-30%-kal is csökkenteni tudjuk Ha már eleget dolgoztunk a programmal, látjuk, hogy melyik beállításnak, effektnek, eq-nak, kompresszornak milyen erőforrás igényei vannak, és megismerjük az alternatív lehetőségeket is. Ezek munkamódszerhez kötődő takarékossági intézkedések, de sokkal jobban javasolhatók, mint a felpörgetés. Másrészt, néha tapasztalhatjuk, hogy a CPU indikátor még csak kb. 60-70% kihasználtságot mutat, a felvétel, vagy lejátszás mégis megakad, instabillá válik, vagy a rendszer lefagy. Ilyen esetben a következő okok szoktak a háttérben lenni:

• A HD rendszer akadt ki, akkor is, ha esetleg a "Performance indicator" még nem jelzi
• Ha feltört programot használunk, a kulcs emulálását is a CPU intézi, ami nagyon szerencsétlen helyzetekhez vezethet. Kicsit is összetettebb felvételeknél, ahol jócskán használunk plugineket, ez állandó probléma. Érdemi munkára sose próbáljunk feltört kulcsos szoftvert használni! Láttuk, hogy a hivatalos program futtatásához is elég sok tényezőt kell szem előtt tartanunk! A feltört program futtatása teljesen más helyzetet eredményezhet a gépen. Az ezzel kapcsolatos problémák megoldásában már nem számíthatunk sem a gyártó, sem a forgalmazó támogatására.
• A feltört pluginek is gyakran szétcincálják egyébként jól felépített rendszerünket. A tört pluginek erőforrás igénye gyakran többszöröse az eredetieknek, és nem egyszer olyan instabillá teszik a gépet, hogy lehetetlen velük dolgozni. A szerzői jogi kérdéseken túlmenően tehát műszaki szempontból sem javasoljuk ezek használatát. A programokhoz adott plugin garnitúra persze többnyire elég szegényes. Nézzünk azonban körül, mert a neten elég sok használható freeware és shareware plugint találunk. Ezek dizájnja általában egyszerű, de funkcionálisan attól még vannak köztük jók. A másik lehetőség, hogy az eléggé borsos árú plugineket időnként különféle "pack"-okban olcsóbban meg lehet venni. Stúdió munkához bizony ezek szükségesek! Elég gázos, amikor a stúdió üzemeltetője a feltört bigyók miatt döglődő géppel kapcsolatban a PC-t okolja az elvesztegetett stúdióórák és a tönkrement felvételek miatt.
• A váratlan lefagyások oka lehet még más hardver, ill. szoftver installációs gond is, például pont az overclock.

Szóval, javasoljuk a lehető legnagyobb teljesítményű gép használatát, de overclock nélkül. Amit egy felpörgetéssel el tudnánk érni, azt okos erőforrás használattal általában tudjuk kompenzálni, és elkerüljük a fagyit.

Gyakran azért akarják a processzor teljesítményt növelni, hogy az egyidejűleg aktív sávok számát növeljék. Nos, ez így nem igaz, mert a maximális sávszám jobban függ a memóriánk méretétől és a HD kommunikációs sebességétől. Ha nagy sávszámot akarunk, akkor érdemes 133-as FSB és UDMA 66 (gyors vinyó) irányban gondolkoznunk, kellően nagy memória mellett.

A windows rendszerbeállításai között találunk bizonyos paramétereket, melyek befolyásolják a fájlok beolvasását, kiírását, a cache mechanizmusát, meg ilyeneket. Ezek a beállítások a "Rendszer" menüből érhetők el. A "virtuális memória" és "fájlrendszer", valamint "előolvasási optimalizálás" paraméterekkel csínján bánjunk! A szoftverek gyártói ezek beállításával kapcsolatban mindig közlik, hogy rendszerük milyen beállítások között működik optimálisan. Ha ezeket nem jól lőjük be, szintén elakadhat a mutatványunk már viszonylag alacsony HD terhelés mellett is. Fontos, hogy egyidejűleg olyan audió programokat használjunk, amelyek ugyanazon beállítási optimumok mellett futtathatók

Régebben sok problémát okoztak a videokártyák is. Alapelv, hogy audio gépünkön lehetőleg ne futtassunk játékokat, vagy speckó tervező programot, ami szuper 3dfx kártyát igényelne. A gyakorlatban jól megfelel egy olyan kártya, amelyik 4, vagy 8 mega memóriával 16 bites színekkel jó képet ad. Ha sokat ücsörgünk stúdiógépünk előtt, akkor lényeges, hogy a monitor és a kártya is képes legyen jó gyors frissítéssel dolgozni, hogy ne kínozza a szemünket jobban, mint szükséges. Ha két video kártyát használunk, pláne ne legyenek nagyon erőforrás igényesek, és ne fogják meg a PCI, vagy az AGP buszt, mert akkor ismét sokat szenvedhetünk. Arra is ügyeljünk, hogy digitalizáló kártyánk ne osztozkodjon az IRQ-n, pláne ne a video kártyával!

A stúdió szoftverek leírásában mindig ajánlanak optimálisan működő video kártyákat, illetve találunk olyan megfejtéseket, hogy bizonyos kártyákkal hogyan célszerű dolgozni. Gyakran módosítani kell a Windows INI fájljainak bejegyzéseit annak érdekében, hogy ne legyenek problémák. A régebbi VST-khez 256 szín mélységet ajánlottak, az 5.0-tól felfelé már 16 bittel dolgozhatunk, ami azért kényelmesebb, mert pár együtt futó szoftver képi megjelenítése igen béna volt 256 színnel. A korábbi kis teljesítményű PC-k esetében még ez is egy erőforrás takarékossági intézkedés volt. Annyit viszont most is megtehetünk, hogy video kártyánknál a "hardver gyorsítás" beállítást minimumra húzzuk. Ezzel mindenképpen a hangfeldolgozó programrészeknek adunk elsőbbséget. A ma divatos audio szoftverek úgyis túl csicsásak. Ennek az az ára, hogy a teledekorált képernyőtartalmak mozgatása és újrarajzolása igen sok energiát elvon a processzortól. Tegyünk meg tehát mindent, amivel ezen könnyíthetünk! Az animált kurzorok, az animált ablakok, meg egy csomó csicsa fékezi szoftverünk kibontakozását!

Gyakran kérdezik, hogy lehet-e internetezni az audio gépen?

A válasz természetesen igen, de senkinek sem ajánljuk. Az általunk konfigurált gépeken ketté partícionáljuk a winchestert. Az elsőn fut a Windows, és valamennyi program. Ezt igyekszünk tisztán tartani, a Windows futása számára optimális viszonyokat (töredezettség, szabad felület) fenntartani. A második partíciót javasoljuk a munkafájlok tárolására, célszerűen projektek szerinti könyvtárszerkezetben. Ha nem variálunk sokat mindenféle insatllációs/uninstallációs kísérlettel, akkor az első partíció eléggé sokáig "dögös" lesz, vagyis nem lesz gond a lelassulással. A második partíción elsősorban nagy fájlok lesznek, ezeket pedig időről időre ki lehet (ki kell) írni CD-re, a nem használt fájlok törölhetők, és defragmentálás után nekiugorhatunk következő munkáknak. Az Internet aktív használata rengeteg kis fájl bejövetelét jelenti, ami mindkét partíciónkat pillanatok alatt töredezetté teszi. Ha a browser progi cache-ét, illetve a mail direktorikat egy harmadik partícióra és/vagy winchesterre tesszük, akkor a helyzet valamit javul, de az a tapasztalat, hogy a böngészők a millió plugint és realtime bigyót beszövik a Windows-ba, és máris lassul a gépünk az optimálishoz képest. Hallottunk már olyan véleményt is, hogy az irodai szofverek (Office) is fékezik az audio gépek teljesítményét. Ezt kimutatni még nem tudtuk, de véleményünk szerint egy Word vagy Excel még drasztikusan nem ronthatja a gép audio működését. De ha ezen keresztül sikerül néhány makro vírusra szert tennünk, akkor katasztrófális következményekkel nézhetünk szembe!

Azért sem célszerű netezni, illetve irodai szoftvereket futtatni gépünkön, mert a vírusveszély erősen megnő. Ha egy pár audio alkalmazást feltettünk a gépre, utána minden egyebet csak nagyon átgondoltan, és természetesen vírusvizsgálat után tegyünk fel! Audio gépünkön rezidens vírusellenőrző sem futhat, mert az is gondokat okozhat.

Sarkalatos kérdés a CD író és a hozzá tartozó program. Sőt, kezdjük már a CD olvasónál. Ezzel szemben különösebb követelmény elvileg nincs, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy igen sokat nyűglődhetünk egy gagyi CD olvasóval. Nem az a lényeg, hogy 192 X díszelegjen az előlapján, hanem, hogy az adatokat és a hang CD-ket egyaránt jól olvassa. Audio gépünknél lehet, hogy szükség lesz elkészített hang CD-ink másolására. Ehhez pedig olyan olvasó kell, amelyik üzembiztosan és hibamentesen grabbel. A grabbelés külön tudomány, érdemes a részletekről tájékozódni, ha valaki jó minőségű másolatokat akar készíteni, illetve wav fájlokat akar audio anyagból készíteni. A szokásos CD író programok nem sokat molyolnak az audio anyag grabbelésének minőségével. Végeznek egy tesztet, amivel megvizsgálják, hogy az olvasó, és az egész konfiguráció max. milyen sebességnél képes átvinni a blokkokra szedett hangsávot, aztán kész. A spéci grabber programok viszont hibaellenőrzéssel és javítással állítják össze az anyagot, és akkor is kimutatják a problémákat, ha még füllel nem hallhatók. Régebben egyértelműen az SCSI olvasók voltak a grabbelés sztárjai, ezért aztán sokan tettek melléjük SCSI írót is, sőt, akkor már a HD is célszerűen SCSI felületen dolgozott. Mostanában kezdünk csak odáig elérni, hogy IDE felületen is stabilan lehet grabbelni, írni, illetve másolni. Ehhez azonban rendszerünk elemeit gondosan válogassuk össze! Vigyáznunk kell arra is, hogy audio célú PC-nk beállításai ne sérüljenek a CD és az író installációjakor. Lehetnek inkompatibilitások a CD író program és az audio program beállítás igényei között, de általában lehet találni okos kompromisszumot. Előfordulhat, hogy CD írónkhoz kapunk egy csinos kis szoftver pakkot, amivel elvileg ragyogóan dolgozhatnánk, azonban audio programunk beállításai (pl. fájl cache) megváltozik. Ilyenkor próbálkozzunk másik író programmal, de néha az is segít, ha letöltjük a program legújabb verzióját! A grabbelő programokkal szintén vigyázzunk, ugyanilyen okok miatt!

Vissza a PCMjúzik kezdőoldalra

Vissza a Zenei PC konfigurációk kezdő oldalára