1. ALAPOK
Sokan eleve halott dolognak tekintik a PC-n komolyabb "hangos" szoftverek futtatását, különösen Windows platformon. Állításukat teljesen ésszerű érvekkel alá is tudják támasztani, és tökéletesen igaz amit állítanak. Az emberek nagy része ugyanakkor meglevő gépére felteszi az akármilyen szoftvert, beszereli a bármilyen hangkártyát, és boldogan tapasztalja, hogy szó sincs a sokak által kongatott vészharangok ellenére arról, hogy ne futna a rendszere tökéletesen.
Hol van akkor az igazság?
Nos, ebben az esetben egyáltalán nem egyszerű az igazságot kihámozni, sőt, még részigazságokat is nehéz felelősséggel kimondani.
A kérdés boncolgatását kezdjük egy kis PC történelemmel!
Hajdanán, amikor a monstrum multikonyhaszekrény méretű számítógép óriások mellett kezdtek elszaporodni a személyi számítógépek, igencsak tarka volt a mezőny. 1980 táján még annyi féle kis mikrogép volt a piacon, hogy senki sem tudta megjósolni, melyik lesz a legnépszerűbb. Gondoljunk csak a Radio Shack TRS-80-ra (ebből lett a magyar iskolaszámítógép), a Sinclair ZX-81-re, Spectrumra, később a C64-re, és egy csomó, ma már kihalt állatfajra. Ezek a gépek azért mind a kor színvonalához képest korszerű cuccok voltak, és nagyon széles vásárlói kört céloztak meg velük alkotóik. Emlékezzünk pl. a jólismert C64-re! Erre ma mindenki játékgépként emlékszik vissza, pedig annak idején egy csomó ügyviteli program, szövegszerkesztő és táblázatkezelő futott rajtuk, hiszen a kisebb cégeknél csakis ilyen gépet tudtak megfinanszírozni. De fejlesztettek mérő, adatfeldolgozó, vezérlő, katonai, meg ki tudja még miféle alkalmazásokat is ezekre a gépekre. Akkoriban mindenki azt gondolta, hogy valami fejlettebb Commodore fogja a jövő útját mutatni. Volt is C128, aztán az Amiga gépek, amik pedig tényleg komoly holmik voltak, de ez az irány mégis kihalt. Ne felejtsük el, hogy zenei szoftvereket már az ős-mikrogépekre is írtak! Az egyik úttörő rendszer a Szalay testvérek által kitalált Musix-81 volt, ami hatalmas durranást jelentett a zenei elektronikában. A nagyon népszerű C64-esek azonban gyorsan lenyomták a porondról a ZX-et, és megjelentek a Commodore-ra írt első szekvencer programok is. Egészen véletlenül Karl Steinberg volt az első, aki ezen a téren sikereset alkotott, majd a szintén hamburgi C-Lab zeneszerkesztő szoftverei tűntek fel. A történetről nagyon érdekes cikk van a KEYBOARDS 2001. márciusi számában. Aztán a zenei számítógépek fogalma jó ideig az Atari névhez kötődött. Ezek a gépek nagyon jók voltak a zenéléshez, és elsősorban a Steinberg által kifejlesztett Cubase program standard alkalmazássá vált a világ stúdióiban.
Azonban, ahogy valaha a dinoszauruszok kipusztultak, úgy az összes eddig említett számítógép is kihalt. Visszagondolva, 20 év alatt a "szupercsúcsnak" tekintett technológiáknak vagy tíz nemzedéke vérzett el. Egy faj maradt csak fenn, annak is fura mutánsai, az IBM kompatibilis PC-k. Mondhatja persze valaki felhördülve, hogy azért ezen kívül jópár típus él még, pl. az Apple gépei, a Psion, meg sok speciális és tudományos feladatokra kinemesített gép, de számarányukat tekintve eltörpülnek az IBM klónok áradata mellett.
Megállapíthatjuk, hogy a PC-k sikerének titka két fő momentumra vezethető vissza:
Azonnal láthatjuk azt is, hogy ez a két sikerfaktor egyben a forrása is annak az elképesztő káosznak, ami ma a PC hardverek, drájverek, szoftverek terén uralkodik. Ezt a káoszt egyetlen ember már régóta képtelen átlátni, igen jó az, ha egy részterületet képes nagyjából megismerni. Csak néhány, mára már szinte önálló "tudományág": grafika, CAD, hálózatok, internet, adatbázisok, játékok, összes szoftver és hardver vonzatukkal, az egérkábeltől a rosszul feltelepített monitor hibaüzenetéig. Természetesen ilyen önálló vonulatot jelentenek a zenei alkalmazások is, melyek önmagukban is számtalan csoportra oszthatók a Windows alapvető multimédia funkcióitól a professzionális alkalmazásokig.
Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a fent említett káosz a komolyabb zenei alkalmazások fejlesztésének nagyon keményen gátat szab. A fejlesztők kénytelenek olyan rendszereket kitalálni, melyek valahogyan életképesek maradnak a kesze-kusza Windows dzsungelben, a felhasználókat pedig többszázoldalas kis irományokban rémisztgetik, hogy mi történik, ha zenei programjuk mellett még ilyen és ilyen programokat akarnak használni. Nem beszélve a hardver inkompatibilitásokról, melyek gyakran megoldhatatlan problémák forrásává válnak. Többekben felmerülhet azonban, hogy miért pont a "hangos" programokkal van ennyi gond, amikor egy csomó más szoftver ragyogóan fut a PC-ken, a Windowst pedig ismert hibái és a számtalan Bill Gates vicc ellenére több száz millió ember használja nap mint nap.
Nos, a zenének van egy sajátossága. Mégpedig az, hogy a zenei eseményeknek meghatározott időpillanatban kell bekövetkezniük. Ha a Windows Intéző ablaka tegnap 3,4 másodperc alatt, ma pedig 2,9 másodprc alatt jelenik meg, azzal a kutya sem fglalkozik. De ha elindítok egy nótát, aminek kőkeményen 140-es tempóban kell szólnia, és a lejátszás közben össze-vissza ingadozik a tempója, akkor azonnal ki lehet dobni a gépet, mert zenei alkalmazásra nem felel meg. Ilyen szempontból mindegy, hogy midivel, audio jellel, vagy a kettő keverékével van-e dolgunk.
Ezek után nyilvánvaló, hogy Windows-os PC-re zenei programot írni, hardvert tervezni, gépet konfigurálni, és az egészet együtt használni csak kompromisszumok árán lehet. De lehet! És ez a lényeg. A kompromisszumok egy részét a szoftver fejlesztők kötik meg. Ha eladható programot akarnak, akkor nem lehet szakítani az összes Windows tradícióval, nem lehet grafikától mentes kezelőfelületeket kreálni, nem lehet deklarálni, hogy csak "X" hardverrel fog futni a program, szűz winchesteren, teliholdkor. Miközben a profi felhasználókat kifejezetten a precizítás, a hangminőség, a szerkesztés rugalmassága érdekli, a fejlesztők marketing okokból mindig nagy hangsúlyt fektetnek a csicsára is, hogy a nép egyszerű fiainak érdeklődését is felkeltsék a rendszer iránt. A következő kompromisszumot a gép konfigurálásakor kell kötni. Ha valaki jól ismeri a programot (vagy programokat), amelyeket a gépen futtani akarnak, akkor a gép hardver kialakítása és különösen a Windows beállításai során igen jól meg tudja közelíteni az optimális állapotot. Ez mindaddig tart, amíg a felhasználó tudatlanságból, kényszerből, figyelmetlenségből, vagy szorító szükségből fel nem borítja ezt a spéci helyzetet. Mindenki tudja, hogy a Windows esetében gyakran még hülyeséget sem kell csinálnunk, megteszi azt helyettünk az operációs rendszer. A felhasználónak tehát igencsak résen kell lennie, és tudatosan kell használnia a gépet, ha valóban dolgozni, alkotni akar vele, nem pedig folyamatosan mérgelődni. Erre a fajta önmérsékletre azért az általánosan használt (pl. ügyviteli, irodai) programok esetében nincs ilyen mértékben szükség. Pont ezért akadnak ki emberek, hogy megszokott munkamódszerüktől el kell térni, és minden idegszálukkal a Windows és munkaprogramjuk integritásának megőrzésére kell koncentrálniuk. Pláne kiakadnak a zenészek, akik többnyire művészlelkek, és rosszul viselik, ha munkaeszközük, hangszerük, akármijük gátolja őket alkotásukban. Naná.
A továbbiakban tehát azt fogjuk megnézni, mi mindent tehetünk annak érdekében, hogy zenei alkalmazásaink különösebb gondok nélkül fussanak PC-nken. Vizsgálódásunkat elsősorban a Cubase VST programra irányítjuk, ennek több oka is van. Az első, hogy mivel ez egy igen elterjedt program, sokakat érdekelnek a konkrét beállítások, tippek és trükkök. A második, hogy ezen, mint egy állatorvosi lovon, gyakorlatilag mindenféle problémát meg lehet vizsgálni. A harmadik az előzőből következik. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ha gépünket a VST-re optimalizáltuk, akkor egyéb audio, illetve midis szoftverek is jól fognak futni rajta.
Vissza a PCMusic kezdőoldalára
Vissza a Zenei PC konfigurációk oldalra