7. KIEGÉSZÍTÉSEK 2003. VÉGÉN

A számítástechnika fejlődése egy percre sem torpant meg. Félévente teljesen új technológiák jelennek meg a piacon, egyre nagyobb teljesítményű gépeket adva a felhasználók kezébe. Az új gépekhez új operációs rendszerek jönnek, és természetesen a felhasználói programok is ezekhez igazodnak. Miközben elmondhatjuk, hogy a korábbi fejezetekben leírt információk alapjaiban nem változtak, számtalan új kérdés merült fel. Ezek egy részére próbálunk a kiegészítésben választ adni.

7.1. Alaplapok - a kérdés továbbra is: melyiket válasszam?

A hetente változó kínálatból nagyon nehéz a megfelelő darabokat kiválasztani. Az AMD és az Intel is kihozott újabb processzorokat. A P4 723-as rendszere gyorsan kihalt. A 478-as procik azonban már több generációt is megértek. Az FSB közben 400-ról 533-ra, 800-ra, sőt 1066 MHz-re nőtt. Bejöttek a HyperThread processzorok is. Pillanatnyilag az optimális választás a 2,6-2,8 GHz körüli P4, 800 MHz FSB-vel. Ehhez válasszunk az alaplap gyártójának ajánlása szerint 400 MHz-es DDR RAM-ot. A RAMBUS-nak úgy tűnik befellegzett, bár lehetett velük nagyon jó gépeket csinálni. A DDR viszont olcsó, és némi kapirgálás után össze lehet szedni a megfelelően stabil gyártmányokat. Természetesen nem ezek a legolcsóbbak. Változatlanul maradtunk az Asus alaplapoknál. A PIII procik utolsó példányaival a 815-ös chipsetet tartalmazó TUSL2C lapokkal készítettünk nagyon jó gépeket. Majd jó sok 845-ös modell következett, ezek nagy részére már WinXP került. Az új gépek pedig 865-ös ill. 875-ös chipekre épülnek. Jótanácsként elmondhatjuk, hogy a BIOS-ban célszerű letiltani azokat a fedélzeti eszközöket, melyeket nem használunk. Korábbi elveinkkel ellentétben mostanság többnyire engedélyezzük viszont az alaplapi hangchipet és midi portot. Jól szét lehet szeparálni ilyen módon a Windows multimédia hangkeltését (ami azért sokszor elég informatív), és a profi alkalmazásunk igényes hangkártyájának funkcióit. Az alaplapi midi port is sokszor jól jön második portként, bár, ha nem muszáj, ezt hagyjuk letiltva, hiszen IRQ-t köt le. Az új alaplapok dúskálnak USB, infra, FireWire és egyéb portokban. Ezekre szükségünk lehet a külső eszközök használatához, de igyekezzünk az eszközkezelőben tiszta IRQ kiosztást megoldani. A Steinberg programokhoz ne ACPI módban konfigáruljuk PC-nket! Az ehhez szükséges tudnivalók a programok kézikönyvének "Installáció" fejezetében megtalálhatók.

Az Intel mellett nagyon népszerűvé váltak az AMD Athlon XP processzorai. Valamivel olcsóbbak, mint a hasonló tudású Intel procik, és általában a hozzájuk való alaplapok is kicsit kevesebb pénzből megúszhatók. Ne számítsunk azonban semmi csodára. Hasonló teljesítmény elérésére kb 5%-kal olcsóbb gépet tudunk konfigurálni, mint az Intel alapúak. A proci tehát alapvetően jó, de legyünk nagyon kritikusak az alaplapokkal szemben! A korábban leírtak szerint lehetnek időzítési és kompatribilitási problémák az új AMD rendszerekben is. Tehát, ha egy adott hangkártyával szeretnénk majdan dolgozni, gondosan járjunk utána, hogy kártyánk a kiválasztott alaplapon fog-e működni? Célszerű a neten ezügyben búvárkodni, meg a témával foglalkozó külföldi lapok (Keys, Keyboards, Electronic Musician, Future Music, stb) cikkeit áttanulmányozni. Mi magunk kifejezetten audio alkalmazásokra nem építettünk AMD gépet, de multimédia és midis clokra tökéletesen megfelelnek. A konfigurációnál nagyon kell ügyelni a hűtőre, alkalmazzunk lesarkazásvédőt és vigyázzunk a lapka közepén árválkodó kis chip épségére!

7.2 Windows XP

Korábbi gépeinket Windows 98SE op. rendszerre építettük. Jó is volt, mert stabil, kézben tartható módon futottak rajta a dolgok, és megtanultuk nyavalyáit lekezelni. A Win2000 valahogy nem jött igazán be. Bíztunk az NT-től átvett alaprendszer stabilitásában, de nagyon sok driver problémába és nehezen megfejthető zűrzavarba botlottunk. Aztán jött az XP, amiről fennhangon hirdették, hogy ez aztán megoldja a zenei programok összes gondját, és itt a Kánaán. Ezzel szemben első XP-s tapasztalataink egyértelműen nagyon rosszak voltak. Az op. rendszernek nem az időzítési mechanizmusán javította, hanem rengeteg kényelmi és multimédia funkciót raktak bele. Viszont tény, hogy az átlag felhasználó sokkal könnyebben elboldogul vele, mint az eddigi Windows-ok esetében, és könnyebben mennek az installációk, képes kijavítani bizonyos hibákat. Mindez a gépet installáló cégek válláról is gondokat vesz le, hiszen felhasználói szinten megoldható egy csomó olyan dolog, amihez eddig a felhasználó supportot kért. Világszerte elkezdték tehát keresni a módját, hogy miként lehet az XP-t úgy megszelidíteni, hogy a profi zenei alkalmazásokhoz megfelelő legyen. Több helyen is lehet konfigurációs tanácsokat találni, pl. a http://www.musicxp.net oldalon, vagy a Steinberg, illetve az RME oldalain. Ha áttanulmányozzuk az ott leírtakat, sok hasznos információhoz jutunk. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy általános gyógyszer nincs. Ismét csak azt tudjuk mondani, mint az elején: az elvekkel kell tisztában lennünk, és akkor tudatosan választhatjuk meg az alkalmazandó megoldásokat. Nem kell mindent készpénznek venni, amit ezeken az oldalkon leírnak. Vannak egyértelműen hasznos lépések, és vannak olyanok, melyek csak egy adott konfiguráció esetében hajtanak hasznot. Érdemes továbbá mérlegelni, hogy adott funkció kikapcsolása, mely néhány tized százalék processzor teljesítményt ad számunkra, megéri - e az adott funkció elveszítését? Más a helyzet az időzítést durván romboló funkciókkal, melyeket mindenképpel ki kell iktatni. Viták folynak arról is, érdemes-e kiiktani az ACPI-t? Nos, szerintünk, amennyiben dedikált audio pécét csinálunk, mindenképpen célszerű. Ha viszont knyszerűségből mást is csinálunk a géppel, és az audio alkalmazás nem bír kiemelkedő fontossággal, illetve nem túl nagy projekteket csinálunk, érdemes meghagyni.

7.3 HyperThread

Az Intel újabb P4 processzorai valamennyien tudják a HyperThread technológiát. A nagy csinnadrattával beharangozott új csoda azonban nem annyira frankó, mint ahogy gondolták. Egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy az audio alkalmazásoknál jobban járunk, ha kikapcsolva tartjuk ezt a feature-t. Nyilvánvaló, hogy a HT technológia akkor tud kibontakozni, ha a processzor, az alaplap, az op. rendszer és az alkalmazói szoftver is erre épül. Elméletileg nagyon jó teljesítményelosztást tudnánk csinálni a HT-del az audio szoftvereknél is, de ez ma még nem kidolgozott terület. A Steinberg viszont ígéri, hogy az SX2 újabb verzióit már felkészíti HT üzemmódra. A HT processzoros gépek konfigurálása során figyeljünk a szükséges tudnivalókra (táp, hűtés, egyebek).

7.4 USB és FireWire

Pár éve megjelentek az USB-s külső midi és audio eszközök. Akkor mindenki örült, mert azt hittük, jelentős lépést tettünk a notebookos audio rendszerek felé. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy a hagyományos USB-n az audio jelek kommunikációja alig oldaható meg. Vagy a szinkron, vagy a sávszélesség esik áldozatul. Vannak persze stabilan működő berendezések, de sajnos nem ez a jellemző. Az USB -s midi interfészek esetében is adódtak problémák, de zeket általában driver update-ekkel orvosolták. Közben megjelent az USB 2 szabvány, mely sebessége révén lehetővé tenné a precíz hangátvitelt akár több sávon is, de a gyártók valahogy erre nem kattantak rá. Megindulta ellenben a fejlesztések a FireWire, vagy más néven 1394-es interfészre. Az eddigi FireWire hangeszközök nagyon korrektnek tűnnek, várható, hogy rövidesen lecsökken az áruk, és széles körben elterjednek.

Az USB kapcsán nem lehet megfeledkezni a nagy gyorsasággal szaporodó USB kontrollerekről sem. Adott esetben érdemes megfontolnunk, hogy rendszerünket midivel, USB-vel, vagy a kettő keverékével  kapcsoljuk-e a külvilághoz? A kontrollerek viselt dolgai külön értekezést kívánnának, hiszen ma már annyi féle létezik. Szintén új terület a Notebook + real time kontroller fegyverzetű liveact zenész (DJ) felszerelése és szoftver parkja. Gyaníthatóan ez lesz a következ időszak egyik legdinamikusabban fejlődő területe. Máris sokan használják az Ableton Live szoftverét.

7.5 Cubase SX / SL /SE

A Steinberg gondolt egy nagyot, és a világszerte referenciakéént emlegetett VST rendszerét kidobta. A hosszú évek fejlesztése, toldozása-foldozása során annyi ballaszt rárakódott már a szoftverre, hogy jobbnak látták az egészet a XXI. sz igényeinek megfelelően átírni. Megtartottak persze minden olyan dolgot, mely a régi programnban jó volt, de kiszórtak egy csomó felesleges párhuzamot, hatékonyabbá, húzósabbá tették az egészet. Bár teljesen átalakították a kezelő felületet, a VST felhasználó nagyon rövid ismerkedés után otthonosan érezheti magát az új felületen is.Az első benyomás, hogy a program "jobban szól". Ezt elsősorban a sok sávos, összetett hangzású anyagokon vehetjük észre, hiszen a VST32 is már igen jó hangminőséget biztosított. Az új program alapvetően nem igényel nagyobb gépet, mint elődie, de van egy fontos dolog: csak Windows 2000-en, illetve SX-en fut.Emiatt érdemes alá olyan pécét rakni, melyen az új op. rendszerek audióra optimalizált formában vannak jelen. Természetesen pillanatok alatt kijött az SX tört változata is, mely 98-ra is feltelepíthető, de szokás szerint egyik tört verzió sem tökéletes. Az SX eljutott az 1.06-os verzióig, majd a kezdeti tapasztalatok alapján egy drasztikus nagy átalakítást eszközöltek rajta, és kijött az SX2. A nagy sietség miatt mi is kapkodtuk a fejünket, de ismét olyan szolgáltatásokkal bővült a program tudástára, melyek miatt mindenki hanyatt-homok letöltötte az új verziót, vagy megvásárolta az upgrade-t. Az SX-nek kijött egy "lájtosabb" változata is, az SL. Úgy gondolta Steinberg úr, hogy nem mindenkinek lesz szüksége egy szuper profeszionális stúdióra. Az otthoni felhsználók jelentős része az SX által kínált lehetőségeknek még picike hányadát sem veszi igénybe. Nekik készült az SL, mely kábé féláron tartalmazza az SX tudományának cirka 95%-át. A teljesen kezdők részére pedig ott a Studio Pack, mely egy Cubase SE programot tartalmaz sokféle plugin kíséretében. Az SE már szerényebb rendszer, de még mindig nagyon komoly produkciókat tudunk vele csinálni, hiszen nem minőségben, hanem pl. sávszámban van csak limitálva. Fontosnak tartjuk elmondani tapasztalatunkat, miszerint az SL és SE verziók ugyanolyan futási környezetben érzik jól magukat, mint a nagy testvér, tehát ilyen tekintetben a gépen nem nagyon tudunk spórolni.

7.6 DSP-s kártyák

A DSP alapú hangkártyák már jó régóta forgalomban vannak, de mostanában más aspektusból beszélgetünk róluk. Miközben a processzorok "native" rendszerekre fordítható teljesítménye egyre jobban nő, valahogy mégiscsak terjednek az effekt és szintetizátor (sampler) funkciókat saját DSP chipjükön futtató rendszerek is. Elsősorban a hangminőség dominál ezek kiválasztásakor és rendszerbe állításakor. Legismertebbek ezek közül talán a Creamware kártyák. Egyre jobban nyomulnak azonban a TC és az UAD kártyák is, melyek meglevő hangkártyánk mellé illesztve csempésznek professzionális hardver effekteket és hangkeltő eszközöket a gépünkbe. A dologban nagyon fontos, hogy ezen kártyákat úgy be tudjuk integrálni egy Steinberg VST vagy  SX programba, mintha hagyományos "vas" rendszeren dolgoznánk többsávos anyagunk utómunkáin. A TC Powercore rendszernek immáron megjelent FireWire verziója is, mely tovább bővíti a lehetséges alkalmazások körét.

Vissza a PCMjúzik kezdőoldalra

Vissza a Zenei PC konfigurációk kezdő oldalára